Shiza?!

Gondolatok. Gondolatok, milliónyi gondolat Shiza fejében, amik mind Yumiról szóltak. Vajon mi lehet most vele? A múltkori lógásuk óta nem nagyon találkoztak. Csak néha-néha összefutottak a suliban és csupán 1-2 szót váltottak. Így ment ez már 3 hete. Shiza kicsit haragudott is Yumira, mert elég sokszor látta egy lánnyal.

Shiza gondolatait egy erős hang szakította félbe.

-Torama maga mit csinál az udvaron az óra közepén? Csak nem dohányzik? - Az igazgatóhelyettes kiáltott a srácra.

-És ha igen?

-Ne legyen szemtelen. Figyelmeztetés! Mennyen vissza az órájára.

-És ha nem megyek?- vágott vissza Shiza.

-Akkor felhívom a szüleit.

-Igenis. Válaszolt flegmán a srác, elnyomta a cigijét és lassan elindult a terme felé. Nem akart újab balhét otthon.

-----------------------------------------------------

Hazafelé menet a suli kapujában meglátta Yumit. Kishíján elment mellette, de a fiú megfogta a karját és visszarántotta.

-Mivan veled ember?-kérdezte Shizát.

-Mi lenne? Semmi.

-Mintha kerülnél mostanában...

-Nem kerüllek, csak látom van jobb dolgod is, mint velem lógni.-válaszolta halkan Shiza.

-Ezzel most mire célzol?-kérdezte szemöldökráncolva Yumi.

-Tudod te...Hogy kire.

-Ja hogy Sayu! És mi a gond vele? Én is csajozhatok néha nem?

-Aha...-nyögte Shiza majd otthagyta a srácot és hazament.

Shiza épphogy csak hazaért evett és már el is tűnt otthonról. A parkba ment az úgynevezett haverjaihoz. Merthogy még havernak sem tekintette őket, csak embereknek akikkel körülveheti magát, hogy ne unatkozzon. Messziről egy ismerős arcot fedezett fel. Yumi volt az egy lánnyal az oldalán. Sőt a kezét fogta! Shizát ez annyira feldühítette, hogy a saját karján nyomta el a csikket.

-B*szki!-ordított fel fájdalmában. Látta, hogy Yumi odakapta a fejét a hang irányába.

-Haver Te normális vagy?-szólt oda  mellette ülő srác.

-Ja!- vágta rá Shiza.-Most nem tökjó?

-Te őrült vagy.-mondta a srác nevetve.

------------------------------------------------------------------------

Este 11 óra.

Shiza az ágyában feküdt, zenét hallgatott épp, mikor sms-t kapott. Yumi volt az:

"Itt vagyok előttetek.Gyere ki! Most!"

Kinézett az ablakon, tényleg Yumi állt ott.

Halkan leszaladt a lépcsőn ki a ház elé. Egy darabig csak álltak ott némán egymással szemben. Majd Yumi hirtelen megragadt Shiza bal kezét.

-Ez mi?-kérdezte hirtelen.

-Szerintem seb.

-De mégis miért csináltad?

-Nem tök mindegy? semmi közöd hozzá. - vágta rá majd elfordult.

-Mibajod?-kérdezte Yumi.

-Semmi.-válaszolt Shiza.

-Dehogy semmi! Bökd már ki mibajod velem? Talán az hogy együtt vagyok Sayuval?

-Hogy micsoda? Együtt? Együtt vagy vele?-Ez még fel sem merült Shizában, hogy Yumi összejöhet valakivel.

-Igen. Tehát tényleg ez. De miért is?

-Nem érdekes.-mondta Shiza majd beviharzott az ajtón.

Visszafeküdt az ágyába. Egy újabb sms-t kapott megint csak Yumitól:

"Sajnálom. Nem akartalak megbántani és nemakarom, hogy sz*rban legyünk.Csak nem vágom mibajod ezzel. joéjt. Yumi."

Shiza aznap este elhatározta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot és keményebben fog fellépni ezentúl. Yumi nem lehet másé! nem engedheti.

Másnap reggel elment Yumi háza elé, hogy együtt menjenek suliba. Kis meglepetésére felbukkant Sayu is.

-Öhm...Te is Yumira vársz?-kérdezte félénken.

-Ja.-mondta Shiza.-Nem mondta neked, hogy ma velem megy?

-Nem...bocsi...-mondta kicsit szomorúan a lány majd elköszönt és tovább ment.

Pár perc múlva Yumi meglepetten nézett szét az utcán.

-Szia. Hát Te mit keresel itt?-kérdezte Shizát.

-Jöttem eléd.

-Aha értem...Te Sayut nem láttad?

-Most ment el. Megmondtam neki, hogy ma velem jössz.

-Mégis mi a francért? Menj a p*csába Shiza!-mondta idegesen Yumi, majd gyorsléptekkel elindult abba az irányba, amerre korábban Sayu is ment. Shiza viszont nem engedte elmenni. Utána ment és megragadta a karját.

-Mivan?-kérdezte feldúltan Yumi.

-Gyere velem!

-Dehogy megyek haggyál már!

-De jössz. Kuss.-mondta Shiza és magával húzta Őt az ellenkező irányba.

-Mégis mit akarsz tőlem?-kérdezte Yumi, ésközben próbált kiszabadúlni Shiza szorításából kevesebb sikerrel.

-Csak gyere és kész!-vágta rá Shiza és még erőseben szorította a srác kezét. Egy félreeső parkba ráncigálta, majd leültette egx padra maga mellé. Elég sokáig ültek ott csendben.

-Szakíts vele!-szólalt meg Shiza halkan, de magabiztosan.

-Mégis miért? Hülye vagy?

-Mert nem járhatsz senkivel!

-Azt nem Te döntöd el!-kiáltott rá a srác Shizára.

-De igen! Szakíts vele!-kiáltott vissza Shiza, majd otthagyta Yumit.

Ezerrel csörög a wekker.

Shiza olyan lendülettel ugrott ki az ágyból ilyedtében, hogy nyomban hasra is esett.

-Basszus! De szar vagyok.-dühöngött, miközben feltornászta magán ülő helyzetbe. Szemei körül karikák tátongtak, haja égnek állt, s ásításaival szinte elnyelte az egész szobát. Ahogy kezdett magához térni ismét eszébe jutottak a tegnap esti melankólikus gondolatok. De hamar el is terelte őket, mert nemsok értelme volt agyalni rajta, úgy is az örök magány börtönében ragad.Hiába bármiféle optimista gondolat, úgy érezte semmi sem segíthet már rajta. Megint nekiállt hát összeszedni magát, kiment a fürdőbe, hosszas készülődés, hajvasalás és némi laza smink után levánszorgott a konyhába. Szerencséjére nem taállt ott senkit, így nyugodtan állhatott neki reggelnizni.Végre egy nyugis reggel, amikor nem b*sztatják.Sokszor inkább reggeli nélkül megy el suliba, mert apja kikészíti, és hosszasan papol, hogy egy semmire kellő alak lesz.Igaz,hogy a jegyei nem voltak  alegjobbak, de neki megfeleltek.Úgysem tervezett, sem főiskolát, sem pedig egyetemet.Elég lesz neki egy munka, aztán nekikezdhet egy igazi doboskarriert felépíteni.Ez minden vágya.Az apja ugyan nem tudja, de titokban egy haverjához, Yumihoz jár gyakorolni.Mindenki odavan a tehetségéért, de Ő még mindig nem érzi, hogy jó lenne.Ezért is püföli a dobokat sokszor hajnalig, hogy profi lehessen, mint akármelyik példaképe.

Már épp végzett a kajával, mikor fentről ajtónyitódást hallott.Gyorsan felkapta a táskáját és már ott sem volt.Nem hiányzott neki még egy reggeli hegyi beszéd, aminek értelme sincsen.Már csupán rágondolni is értelmetlenség volt, tehát némán, üres fejjel totyogott tovább az utcán.Egyszer csak futóléptek zaját hallotta egyre közelebb és közelebb.Tudta, jól ki az, meg is fordult hát, hogy ököllel várja barátját.A hatás nem maradt el.Yumi az orrát szorongatva fetrengett a földön.

-Te barom! Ezt most mért kaptam?-kérdezte idegbeteg arccal.

-Kellett neked ész nélkül rohangálni mögöttem.-válaszolta Shiza vigyorogva.

-Csak poén lett volna.Te olyan hülye vagy néha.Erőszakos szuka.

-Méghogy én szuka?Te miről beszélsz?Még mindig több bennem a tesztoszteron, mint ami benned valaha is volt.

-Tenyomi.-kiáltotta Yumi és ráugrott Shizára, hogy ledöntse, de Shiza ehelyett felkapta és lassan tovább sétált vele.

-Kösz az ingyenfuvart.-jegyezte meg Yumi.Végül is nem bírta tovább és megtörte a kétperces kis csendet:

-Figyu Shiza...Amúgy jól vagy?Mármint..Tudod...Eiko.

-Már miért lenne bármi bajom is miatta?Nem jelentett semmit.

-Igazán?-kérdezte kissé furán.Shiza egy kis megkönnyebbülés hallatszott a hangjában.

-Igen.De miért is fontos ez?

-Áh..semmi semmi.-mondta sietve. Megint csendben mentek tovább, Yumi még mindig Shiza hátán kuporgott és nem érdekelték, hogy mindenki őket nézi az utcán.

A suli kapujához érve Shiza megállt és csak maga elé meredt. Sokáig álltak így, Yumi közben ide-oda tekergette a fejét, hogy most mi van...

-Nem akarjuk ellógni a mai napot?-kérdezte hirtelen Shiza.

-Dehogynem.-mondta vigyorogva Yumi.-Naés merre megyünk?

-Óceánpart?

-Tökéletes.

Amíg le nem értek a partra Shiza végig a hátán vitte Yumit. Odafelé menet végig halálos csend honolt köztük, de amint leértek, mindekettejüknek megszaladt a nyelve. Mindenről beszélgettek..És tényleg mindenről, csak Shiza titka nem került szóba...szerencsére.Bár nagyon boldog volt.Soha senkivel nem beszélgetett még ennyire őszintén.Pedig már évek óta ismeri Yumit.Vagyis eddig csak azt hitte ismerte.De valójában csak most ismeri meg.A sok-sok hasonlóságuk mellett azért ott volt néhány durva ellentét is köztük, de ez szimplán úgymond "egészséges ellentétek" voltak. Már delet harangoztak.De ők még mindig a parton lebzseltek, hisz olyan szóf*sásuk volt, hogy képtelenek voltak elhallgatni.S a Shiza lelkében ugrándozó hatalmas gombóc kezdett végre feloldódni.

-Nem szeretsz már? - kérdezte a lány patakzó könnyekkel szemében.

-Eddig sem szerettelek. - válaszolta Shiza kifejezéstelen arccal.

-De...dehát. Akkor miért? Miért jöttél össze velem egyáltalán?

-Ne viccelj már! Te akadtál rám, én csak elviseltelek.

-Végig csak hülyítettél. Te érzéketlen szemét!-ordította a lány Shiza képébe, majd elrohant otthagyva őt a suli hátsó falánál.

Shiza leült a földre, rágyújtott egy cigire és elgondolkodott a hallottakon. Érzéketlen? Igen, talán tényleg így van. A lányok körében igen népszerű volt, de őt egyik sem izgatta különösen. Nem egy barátnője volt már, de egyik iránt sem érzett semmit. Csupán álcaként tartotta őket, mint holmi maszkot, ami mőgé elrejtheti valódi önmagát. Mert senki sem tudta ki is, milyen is Ő valójában. A barátai is csak hiszik, hogy ismerik, de valójában csak a külső Shiza-t látják, azt a bábut, amit ez a fiú maga elé állított. Mert nem jtt még el Ő. Az az ember akinek kitárhatja titkát, s engedheti, hogy megismerje. Nem jött még el. Shiza már-már úgy gondolja soha nem is fog eljönni, s, hogy életének célja elveszett a semmiben. Minek is az élet, ha nincs kivel leélnie?